Gazdigyász

A gyász mindenkit megillet. Nem csak akkor, ha rokonok, barátok elvesztéséről van szó, akkor is jogosan jelen van, ha kedvenced hagyott itt.

A gyász mindenkit megillet. Nem csak akkor, ha rokonok, barátok elvesztéséről van szó, akkor is jogosan jelen van, ha kedvenced hagyott itt.

Ha vesztettél már el négylábú barátot, te is átélted már a gyász e különleges fajtáját, mely mélyebb tán még egy idősebb rokon elvesztésénél is. A „gazdigyász” ugyanis sokszor egy gyerek elvesztéséhez hasonló érzelmeket vált ki, azzal a különbséggel, hogy egy kedvenc elvesztése együtt járhat barátok, ismerősök „jótanácsaival” is, még mélyebbé téve ezzel az átélt fájdalmadat.

E cikk most azért született, hogy tudd, nem vagy egyedül a meg nem értett érzéseiddel!

Emlékül egy kiváló kutyának…

Több mint egy év telt el azóta, hogy hoztam egy döntést.

Egy döntést az életedről.

Egy döntést, ami csak az enyém, az én vállamat nyomja, az én felelősségem, nekem kell vele együtt élnem, minden kínjával és kétségével együtt.

Egyáltalán nem kívántam ezt a kötelezettséget, mégis megkaptam. Felneveltelek, együtt voltunk jóban-rosszban, s egyszer csak ott álltam feletted, és én nem tudtam, mit tegyek. Mikor teszek jót neked: ha hagylak menni, vagy ha küzdök érted?

Vártam egy jelre. Tőled!

Minden egyes nap apránként folyt ki az a kétszínű remény a kezeim közül, nyúltam utána, s utánad, két kézzel akartam megragadni az utolsó cseppjeit, s Téged, de csak a levegőt kapdostam.

Meg akartalak ragadni, és visszahúzni, elemi erővel akartalak megmenteni, de nem tudtalak.

Nem tudtalak elkapni, amikor zuhantál.

Másfél hétnyi küzdelem után aztán megadtad a jelet, amire vártam. Nem akartál már élni, s én nekem ezt meg kellett értenem, el kellett fogadnom. Egyet tudtam tenni érted: meghozni az élet tán egyik legnehezebb döntését.

Amit eddig tudtam mélyen belül, azt most szipogva mondtam bele hangosan a telefonba. „Doktor Úr, jöjjön, vége van”.

„Gazdigyász”

A társállatok elvesztése a szakemberek szerint gyakran nagyobb fájdalommal jár, mint egy idős rokon elvesztése. Ennek oka, hogy a kutyákat sokan gyerekként kezelik, így, ha elveszítik kedvencüket, gyakran a gyerek elvesztésekor érzett gyász és szomorúság jelenik meg, melynek feldolgozása a pszichológusok szerint a legmegterhelőbb és leghosszabb gyászfeldolgozási folyamat.

Felneveled, ápolod, gondozod, szereted őket teljes szíveddel, közös programokat szervezel, beengeded az ágyadba, aggódsz értük, iskolába jársz velük, miközben tudod, hogy a lelki társunkká fogadott kedvencek – jó esetben – nem kísérhetnek bennünket egész életünkön át, hiszen egyszer el kell válnunk, mert eljön a búcsú ideje.

A gyász azonban alattomos, sosem a várt időben érkezik. Legtöbbször már akkor ott ül a válladon, mikor érzed, valami most más, valami nagy baj van. Teszi mindezt a félelem álruhájában, mikor jön az első sokk, hogy elveszítheted őt, akivel megosztottad életed majd minden percét, hiszen ki gondol a boldog órákban arra, hogy ez az egész múlandó, s egyszer eljön a pillanat, amikor vége lesz.

Még mielőtt azonban csendes lemondással beleengedhetnéd magadat abba a helyzetbe, hogy kutyád nem lesz többé, megkínlódsz a bűntudat, a harag, a düh, számos kétség, és az önmarcangolás minden árnyalatával.

  • „Mi van, ha holnap jobban lesz?”
  • „Csak még ezt próbáljuk ki, hátha jobban lesz.”
  • „Nem szenved már most is túl sokat?”
  • „Mi lett volna, ha még várok?”
  • „Vajon elhamarkodtam a döntést?”

Ehhez hasonló gondolatokkal kelsz és fekszel, mélyen belül azonban tudod, sosincs jó vagy rossz döntés. Abban a helyzetben dönteni kellett valahogyan. Lehetsz miatta dühös magadra, a szituációra, a kedvencedre, az orvosokra, érezhetsz haragot, bűntudatot, utálhatod az egész világot, a lényeg, hogy döntöttél.

A kutya-gazda kapcsolat különlegességét persze csak azok ismerik, akik maguk is gazdiként élik, vagy élték mindennapjaikat, nem csoda hát, ha kedvenced elvesztése felett érzett gyászodat is értelemszerűen csak ezek az emberek értik meg igazán. Nem is érdemes másoknak megpróbálnod elmagyarázni, mit is érzel, mert félő, hogy ehhez hasonló mondatokkal fognak vigasztalni:

  • „Csak egy kutya, jobb neki, már nem szenved.”
  • „Miért nem altattatod el, nem gondoltál még rá, hiszen fájdalmai vannak.”
  • „Vegyetek másikat”.

A meg nem értettség terhe még inkább nehezíti a feldolgozás folyamatát, így ha nem tudsz mást mondani egy gyászoló gazdinak, inkább hallgass. Hallgatni arany, szokták volt mondani.

gazdigyász

A gyász feldolgozásának öt fázisa

Mikor elvesztettem a legjobb barátomat, hetekig nem éreztem semmit. Mennem kellett dolgozni, a kollégákkal teltek a munkanapok ugyanúgy, ahogy addig mindig. Nem éreztem azt, amit ilyenkor érezni kellett volna.

Mégis ki mondja meg, mit is kellene érezni egy ilyen veszteség kapcsán? Kell-e egyáltalán bármit is érezni ilyenkor?

Erre kerestem választ, mert zavart, hogy üresnek éreztem magam. Zavart, hogy egyszerűen tudok nevetni, tudok dolgozni, hogy tudtam folytatni az életemet úgy, mintha mi sem történt volna.

Az interneten olvasgatva aztán megtudtam, hogy a gyásznak alapvetően öt fázisa van, s ezek nem ismerete okozhat benned feszültséget, hiszen nem tudod, mi történik veled.

Az első fázis a tagadás fázisa, mely az első sokk után következik be. Ilyenkor az agyad automatikusan tagadja a történteket, s úgy tesz, mintha minden rendben volna. Ezt követi a düh fázisa, amikor is legtöbbször saját magadra vagy dühös, mert úgy érzed, hogy cserben hagytad a kutyádat, nem tettél meg mindent, s ezért haragszol magadra, és a meghozott döntéseidre. A harmadik fázis az alkudozás szakasza, melyben újra játszod, hogy mi is történt valójában, elmélázol azon, vajon túl korán tetted-e meg, megkérdőjelezed minden döntésed helyességét. Ezt a szakaszt váltja fel a depresszió, s végül a belenyugvás/elfogadás fázisa, mely egyben a gyógyulás utolsó fázisa. Itt már el tudod fogadni, ami történt, és elő tudod hívni emlékezetedből a szép és jó dolgokat is, amikre emlékezni érdemes.

Azonban, azt sem árt tudnod, hogy miután végigmentél a különleges és irracionális érzésekkel tarkított folyamaton, még utána is előfordulhat, hogy egy későbbi hasonló élmény felszínre hozza az átélt élményeket, hiszen a gyász feldolgozása nem az elfeledésről, hanem a veszteség elfogadásáról szól.

Segítségre van szükséged? Ne szégyelld!

Ha nem szeretnél pszichológust igénybe venni, akkor sem csak interneten keresztül kaphatsz segítséget kedvenced elvesztésének feldolgozásához, hiszen már léteznek kifejezetten kisállat elvesztésére szakosodott gyászfeldolgozó csoportok is, melyek veszteséget átélő gazdik számára kínálnak gyászterápiát.

S bár nem épp a közelben van, mégis érdemes tudni, hogy Wallace Sife amerikai pszichológusnak köszönhetően pedig, aki létrehozta a kisállatok elvesztésére szakosodott gyászkonzulensek intézményét, Angliában már olyan gyásztanácsadókat is képeznek, akik kifejezetten erre a gyászfajtára specializálódtak. Magyar nyelven elérhető könyvének címe pedig „A szivárványhíd túloldalán”, melynek elolvasása is sokat segíthet aktuális lelki állapotodon.

A vég…

Csendesen telt az a nap. Meleg volt. A várakozás kínzó óráiban, bár sok kézügyességgel nem áldott meg az élet, mégis festeni támadt kedvem. Te elvonultál, a kert hátsó zugába. Tiszteletben tartottam a döntésed, egyedül akartál lenni, látszott rajtad. Talán nem akartad, hogy így gyengén lássalak. Óránként rád néztem, élsz-e még, hisz nem tagadom, könyörögtem azért, hogy te magad menj el, és felhívhassam az orvost, hogy már nem kell jönnie, de nem így történt. Erős voltál, nem adtad könnyen magad az utolsó óráidban sem.

S aztán késő délután, négy óra felé, megérkezett az orvos. Nem tudtál már járni, ezért a matracodra fektettünk, amin mindig is aludni szoktál. Éberré váltál hirtelen, tudtad, mi fog történni. Beszéltem hozzád, ahogy mindig is szoktam, simogattalak. Éreztetni akartam veled a szeretetem, még utoljára, hogy vidd magaddal, és emlékezz a hangomra, a kedvenc szavaimra és a kezem melegére.

Ott ültem melletted, míg meg nem szűntél lélegezni, s azután is, még órákon keresztül. Megállt az idő, s a Föld sem forgott egy pillanatig. Ültem az élettelen, betegségtől elgyötört kis tested mellett, mint annak idején, mikor még nagy túrákat tettünk, és megpihenvén egy tó mellett csendesen néztük a naplementét. Csak Te meg én. Tudtad minden bánatomat, titkomat, titkos vágyamat, selymes bundáddal felitattad könnyeimet, forró nyelvecskéddel puszit leheltél az arcomra, mellyel azt üzented: „Gazdi, minden rendben lesz, ne aggódj, itt vagyok”.

Néztelek, ahogy élettelenül fekszel az „ágyadon”.

Furcsa módon megkönnyebbültem. Vége van. Nem szenvedsz többé.

Aznap ugyanott aludtam, ahol akkor, mikor még küzdöttél a betegséggel, az összetolt kanapék adta „ágyszerű” valamin, ahol mindig éber készenlétben tudtam állni, ha este szükséged lett volna valamire. Anyával együtt megnéztük az „Egy kutya négy élete” című filmet, hogy még erősebben higgyünk abban, egyszer még hazajössz. Egyikünk sem akart egyedül lenni aznap este.

Hónapokon át kerestelek aztán a felhőkben, vártam, hogy visszaérkezz hozzám, de nem találtalak. S egyszer csak némi idő elteltével, egyik este forróság borította el a mellkasomat, mintha valaki ráfeküdt volna, éreztem a gyengéd súlyt. Hirtelen tudtam, megérkeztél. Becsuktam a szemem, láttam magam előtt, ahogy a mellkasomhoz kucorodsz jó szorosan. Azonnal lefeküdtem aludni. Hónapok óta először mosolyogva, boldogan, abban a biztos tudatban aludtam el, hogy megjöttél, többé nem vagyok egyedül, mert innentől kezdve mindig velem leszel. A lényem egy részeként, a mellkasomon, a mellkasomban élsz tovább, a szívem mellett, mely érted dobogott 10 éven át.

„A gyász az ár, amit azért a különleges szeretetért és örömteli életért fizetünk, amit kutyánkkal átélünk.”

Mister Doggy Azték Nyakörv

Azték csatos nyakörv az attraktív minták kedvelőinek. Feltűnő, vibráló színeivel kedvenced a legcsinosabb lehet a séták során. Válaszd szettben!