Bálnahús? Kutyának? Na neee…

Egy dán szánhajtó egy jókora csomaggal állított be hozzánk. Izgalommal bontogattam a csomagot, hátha megtudok valami újdonságot a kutyák táplálásáról. Ne mondd, hogy nem lennél te is kíváncsi?

A bálnavadászatról maximum a Greenpeace-től, vagy a WWF-től, esetleg egyéb állatvédő szervezetektől hallottál?

Bevallom, én is.

A minap azonban egy dán szánhajtó egy jókora csomaggal állított be hozzánk, melyben tucat számra lapult a kutyák számára táplálék kiegészítőként árusított, bálnahúsból készült fehérjepor.

Őszintén? Inkább voltam izgatott attól a ténytől, hogy ez valami új, amit még nem ismerek, és a kutyának adható, mint depressziós attól, hogy hát, bizony ez itt bálnákból van.

Elvakult kutyásokkal ez már csak így van, sajnos, de gondolom Te ezt meg tudod érteni!?

Mégis, az állati jogokkal tudományos szinten foglalkozni kívánó, magát a racionalitás talaján álló állatvédőnek gondoló, egyébként más kultúrából érkező, érzékeny lelkű, minden állatot babusgatni vágyó lelkemet nem hagyta nyugodni a szituáció: bökte a csőrömet, hogy viszonylagos nyugodtsággal, sőt, izgalommal bontogattam a csomagot, hátha megtudok valami újdonságot a kutyák táplálásáról.

Ne mondd, hogy nem lennél Te is csak egy kicsikét kíváncsi?

Miért is veri ki a biztosítékot a bálnahús?

A mostani BARF őrület – mely egyéni meggyőződésem szerint egyre inkább divattá, mintsem szükséges választássá válik – magával hozta a kutyatáplálás piacán megjelenő, emberi étkezésben is néhol kuriózumnak számító húsokat, mint például a kenguru, nyúl, teve vagy a lóhús.

(A támadások elkerülése végett elárulom, hogy próbáltam én is a BARF módszert, piszok nehéz és drága egészségesen etetni így, mégsem mondom azt, hogy nem jó, sőt jobb, mint a táp. Azonban azt látni kell, hogy mint, ahogy mindennek, így ennek is van pro és kontra oldala, ez gondolom, hogy mindenki által elfogadható.)

Vajon miért elítélendő akkor a bálnahús, ha egyébként a BARF üzletek vidáman kínálják a különlegesebbnél különlegesebb húsokat?

Tudom, a különbség óriási, hiszen a bálnák védelméről nemzetközi egyezmények szólnak, kvótákat szabnak meg, moratóriumot alkalmaznak a vadászatukra, míg a BARF shopokban kapható húsok esetében elméletileg ilyenekről nem beszélhetünk.

Nézzük hát a bálnahússal kapcsolatos történeti információkat, anélkül, hogy bárkit is bármire csábítanék.

A bálnavadászatról röviden

A bálnahús a tengerparti népek által folytatott bálnavadászatból származik. Ez a tevékenység ezeknél a népeknél külön iparágnak számít, azonban manapság érdeklődés hiányában egyre csak szűkül, mind a termékek felvevőpiaca, mind pedig maga az iparág.

Pedig a bálnavadászat már időszámításunk előtt 3000-el is létezett, sőt, a korábbi időkben volt csak igazán létjogosultsága, mivel minden nép azt fogyasztotta táplálékként, illetve hasznosította mindennapi élete során, amit a természet adott neki. Északon a hideg és a sötét miatt például fontos energiaforrás volt a bálnazsír. A bálnazsírból ugyanis főzéssel bálnaolajat készítettek, melyet főleg lámpaolajként, illetve kenőolajként hasznosítottak. Sokáig ezzel oldották meg például a közvilágítást is, illetve az iparosodással együtt járó gépekhez is ezt használták.

Nem csak a világítás megoldására volt azonban alkalmas, az élet majd minden területén felhasználták a bálnákból nyert anyagokat: parfümök alapanyagaként szolgált, ruhaipari termékek, cipők készültek belőlük. A sokrétű felhasználhatósága miatt a bálna nagy értéknek számított, ezért vadászatuk már a középkorban törvényi szabályozást nyert.

Akkoriban a tenger még bővelkedett e tengeri emlősökben, ez azonban az ipari méreteket öltő vadászat elterjedésével, mely a 18-19. századra tehető, jelentősen megváltozott.

Nem elég szabályozni, be is kell tartani

A második világháborút követően aztán, 1946-ban a Bálnavadászat Szabályairól Szóló Nemzetközi Egyezmény hívta életre a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságot (International Whaling Commission) azzal a céllal, hogy felügyelje a fenti egyezmény betartását. Ez a nemzetközi szervezet felel ma is a bálnaállomány védelméért és kezeléséért.

Az 1960-70’- es években végbement szemléletbeli változásnak köszönhetően egyre inkább ellenszenvessé vált a közvélemény számára a bálnavadászat ténye, mely többek között annak is köszönhető, hogy a bálnapopulációk száma az ipari halászatnak köszönhetően jelentős mértékben csökkent. A közvélemény nyomásának eleget téve 1982-ben elfogadták a bálnavadászatra vonatkozó moratóriumot, mely a fent említett egyezmény jegyzékének egyik cikke lett, s megtiltotta a tengeri emlősök kereskedelmi célú vadászatát.

Bálnák úsznak

Ez az egyezmény azonban egyrészről csak a kereskedelmi célú bálnavadászatot tiltotta, s ez alól is határozott meg kivételeket. Nem vonatkozott például az őslakos népek bálnavadászatára, vagy azokra az országokra, melyek kifogást emeltek az egyezménnyel kapcsolatban, ilyen ország volt Norvégia és Izland. Nem terjedt ki a tilalom a kutatási célból történő vadászatra sem, így folytathatta Japán a bálnavadászati tevékenységét.

Japánról aztán később 2014-ben a Hágai Nemzetközi Bíróság megállapította, hogy az általa végzett vadászat nem kutatási célokat szolgált, azaz, az állítólagos kutatásoknak nem volt a tudomány szempontjából értékelhető eredménye. Ezt támasztotta alá egy 2013. évben robbant hír, mely szerint Japán bálnahúsból készült kutyatápot dobott piacra, melyhez a kutatások során felhalmozott bálnák húsát használták fel. Viszonylag friss információ Japánnal kapcsolatban, hogy 2019-ben ki is lépett a Bizottságból, így újra szabadon folytathatja a kereskedelmi célú bálnavadászatot. Japánban egyébként a „kutatási célból végzett vadászatból” származó bálnahús gyakran végezte kutyaeledelként.

No, de nézzük Norvégiát, amely ország a jelenlegi hivatalos adatok szerint több bálnát halászik, mint Japán.

A norvég bálnavadász „ipar”

Norvégia egy azon államok közül, melyek az 1982-ben meghozott moratórium ellen hivatalosan is kifogást emeltek, s így rá nem vonatkozik a kereskedelmi bálnavadászat moratóriuma.

Manapság nemcsak Norvégiában, hanem nemzetközi szinten is a bálnahús iránti kereslet több évtizedes stagnálás óta ismét nő. A bálnák vadászata ebben az északi országban kulturális örökségnek számít, hiszen már a vikingek is vadászták őket. Éppen ezért, a bálnahús egészen az 1980-as évekig olcsó és hétköznapi élelemnek számított.

A norvégok által vadászott csukabálna nem veszélyeztetett faj, s már az i.e. 800 körül is vadásztak rájuk. A vadászati módszer meglehetősen egyszerű volt, és viszonylag sokáig tartotta magát: sekély öblökbe csalták a bálnákat, majd mérgezett szigonyokkal ölték őket meg.

A horogra akadt bálnák többsége manapság japán exportra kerül, s elsősorban emberi fogyasztásra szánt termékeket állítanak elő belőlük, mégis teljesen elfogadott és általános, hogy az emberi fogyasztásra nem alkalmas részekből, tehát a maradékból állateledelt állítanak elő.

A norvég kormányt viszonylag sok támadás éri e tevékenysége miatt a bálnavadászattal nem szimpatizáló mozgalmaktól, de a támadásokra adott válasz mindig kimerül abban, hogy a fenntartható fejlődés egyik kulcsának azt tartják, hogy vadászattal karbantartják a nem veszélyeztetett fajok populációit.

A bálnahús, és az abból készült ételek, kutyaeledelek Norvégiában tehát teljesen természetes dolognak számítanak, bárki által megvásárolhatók.

No, de mégis milyen is a bálnahús? S a belőle készült kutyakaja?

Nem. Nem kóstoltam. Nem is fogom, azt hiszem. Nem azért, mert tüntetek ellene. Egyszerűen nem érdekel, nem vágyom rá. Hogy adnám-e a kutyámnak, ha lenne még kutyám?

Nem vagyok biztos abban, hogy nemet mondanék rá, ha lenne legális lehetőségem a beszerzésére.

Lássuk, milyen előnyei is vannak ennek a magyar ember számára különleges húsnak.

A bálna húsa A-vitaminban, és – különösen a mája – D-vitaminban gazdag, olaja javítja az immunrendszert, rákellenes hatással bír, de, ami még talán kuriózuma, hogy jelentős fiatalító hatása van, s azt tartják róla, hogy általánosságban nagyobb erőt-energiát ad a testnek. Általában jól és könnyen emészthető húsnak mondják, mely nagy mennyiségű fehérjét tartalmaz.

Északon, a szánhajtó sport hazájában pedig más nem is igazán fontos. Egy szánhúzó kutya ugyanis például a legnagyobb verseny, az Iditarod alatt akár 10.000 kalóriát is eléget, így nem csoda, ha bőséges tápanyagforrásra van szüksége az elégetett kalóriák pótlására.

A bálnahús kapható 6 kg-s hús rolád formájában csirkével vegyítve, vagy éppen tisztán, fehérjepor, vagy bálnaolaj formájában.

A szánhajtással foglalkozó kutyások visszajelzései alapján egyes gyártók azzal kampányolnak a bálnahús mellett, hogy a kutyák szőre egészségesebb, s a számukra örökös problémát jelentő, nagyfokú igénybevételnek kitett talpak gyulladása is jelentős mértékben csökkent.

Hogy valójában jó-e ez a hús, nem tudom, s őszintén, nem könnyű kiigazodni abban az információ özönben, ami az internetről ömlik rád, hiszen lásd tisztán, két élesen szemben álló érdek – a nemzetközi állatvédő szervezetek és egyes államok érdeke – feszül egymásnak. A civil szervezetek álláspontja szerint a bálnavadászat egy az államok által mesterségesen fenntartott ipari szektor, melyre egyébként a fiatalok körében már kereslet sincsen, az államok álláspontja szerint pedig a bálnavadászat a kultúrájuk része, s mint ilyen, a fenntartása érdekében engedélyezendő.

Hogy mi az igazság? Ha egyáltalán létezik igazság effajta kérdésekben… mind tudjuk, hogy az mindig odaát van.

Mister Doggy Azték Nyakörv

Azték csatos nyakörv az attraktív minták kedvelőinek. Feltűnő, vibráló színeivel kedvenced a legcsinosabb lehet a séták során. Válaszd szettben!

Ezeket olvastad már?

Tetszett ez a cikk? Oszd meg másokkal is!

Megosztás itt: facebook
Megosztás Facebook-on
Megosztás itt: pinterest
Megosztás Pinterest-en
Megosztás itt: linkedin
Megosztás Linkdin-en
Megosztás itt: email
Megosztás emailben

Hozzászólások